A kisbabával töltött első év az egyik legcsodálatosabb szakasza az ember életének. Minden napra jut egy újabb csoda – no és persze megoldandó feladat is bőven -, s bár az első hetekben sokszor bevillan, hogy ezt nem lesz könnyű végig csinálni, bizony villámgyorsan elröppen az első 12 hónap.

Hazánkban hosszú ideje nagy hagyománya van annak, hogy az anya sokáig otthon marad a gyermekkel, ha egy kicsit körbe tekintünk a szomszédjainknál – illetve tulajdonképpen a legtöbb országban -, akkor meglepődve tapasztalnánk, hogy Magyarországon kivételesen hosszú ideig támogatják, hogy a szülő otthon lehessen a kicsivel. Ettől függetlenül sokszor előfordul olyan élethelyzet, amikor ez nem oldható meg három éven keresztül. Ennek elsősorban anyagi okai szoktak lenni – főképp a harmadik évben -, ám az is megeshet, hogy olyan karrier lehetőség jön, hogy azt nem szabad – vagy csak hatalmas lemondások árán lehetséges – visszautasítani. Az ok tulajdonképpen mindegy is, hiszen családonként teljesen eltérő lehet, a kérdés inkább az, hogy árt-e a gyermeknek, ha ahelyett, hogy a szülővel lenne otthon, inkább bölcsődébe kerül egy, vagy két éves korában.

Hogy valamilyen szinten erre válaszolni tudjunk, mindenképpen meg kell értenünk, hogy egy gyermek nevelése – és ezzel együtt az ő fejlődése – az egy rendkívül bonyolult és összetett folyamat, amelyben egy tényező – jelen helyzetben a bölcsődébe járás – megfelelő integráltság és felkészülés esetén nem tud károkat okozni. A gyermeknek ugyanis messze a hátországa, azaz a szerető és biztonságot adó családi közeg a legfontosabb. Ha ez megvan, akkor kiegyensúlyozottá válik, ennek pedig az az egyenes következménye, hogy mindenhol – így a bölcsődében is – jól fogja magát érezni és fejlődni fog. A szülő szerepe tehát hatalmas ebben a kérdésben, csak nem egészen úgy, ahogy azt sokan elsőre gondolnák. Ugyanis ha lelkiismeret furdalásban éli a mindennapjait amiatt, mert beadta a gyereket – vagy épp ellenkezőleg, inkább otthon marad vele, de emiatt boldogtalanná válik -, az messze nagyobb károkat képes okozni, hisz folyamatos stressz veszi körül a kicsit. A legfontosabb tehát az, hogy a szülő – nagyon alapos megfontolás után – úgy döntsön, hogy végül elégedett legyen az elhatározásával, ennek folyományaként pedig a gyermeke is boldog lesz, akár otthon, akár a többi gyerkőc között. Ezzel együtt persze a bölcsődébe szoktatás nem megy egyformán könnyen mindenki számára, hisz ahány gyermek, annyiféleképp éli meg, hogy órákra egyedül marad. Ám kellő türelemmel és szerető hozzáállással ez a nehéz időszak gyorsan átvészelhető.