A Lexmark nyomtatók sok irodában azért népszerűek, mert stabilan működnek és nagy terhelést is jól bírnak. A fenntartási költségek viszont itt is hamar jelentkeznek, főleg akkor, ha rendszeresen nagy mennyiségű dokumentum készül. Ilyenkor kerül elő a kérdés: érdemes-e az eredeti toner helyett utángyártott megoldást választani, vagy ez inkább csak látszólagos spórolás?

Lexmark utángyártott toner esetében az első, ami miatt sokan kipróbálják, az az árkülönbség. A gyári kellékanyagokhoz képest gyakran jelentősen alacsonyabb költséggel lehet számolni, ami rövid távon vonzó alternatívává teszi. Ez különösen azoknál a felhasználóknál fontos, ahol a nyomtatás nem alkalmi, hanem napi szintű üzemi költség. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a kép nem ennyire egyértelmű. A minőség erősen gyártófüggő, és ez az utángyártott tonerek egyik legnagyobb kockázata. Egy jól elkészített toner közel azonos nyomatminőséget adhat, mint az eredeti, de egy gyengébb változatnál már rövid idő után jelentkezhet fakóbb szöveg, csíkozódás vagy egyenetlen fedés. Ez nemcsak esztétikai probléma, hanem üzleti dokumentumoknál komoly hátrány is lehet.

A Lexmark rendszerek egyik sajátossága, hogy nem minden utángyártott tonerrel működnek egyformán stabilan. A chipes azonosítás miatt előfordulhat, hogy a nyomtató nem ismeri fel a kazettát, vagy figyelmeztetést küld. Ez nem feltétlenül fordul elő minden esetben, de elég gyakori ahhoz, hogy számolni kelljen vele a döntésnél. A Lexmark rendszerek egyik sajátossága, hogy nem minden utángyártott tonerrel működnek egyformán stabilan. A chipes azonosítás miatt előfordulhat, hogy a nyomtató nem ismeri fel a kazettát, vagy figyelmeztetést küld. Ez nem feltétlenül fordul elő minden esetben, de elég gyakori ahhoz, hogy számolni kelljen vele a döntésnél.