Az iskolapadból még irigykedve nézzük azokat a diákokat, akik úgy felelnek csillagos ötösre, hogy csak odafigyeltek az órán. Ők, azok, akiknek másképp működik az agyuk, hisz ragad rájuk a tudás, a problémamegoldó képességük pedig ámulatba ejti nem csak a többi diákot, de a tanárokat és tulajdonképpen mindenkit.

Innen aztán egyenes út vezet egy jó nevű egyetemre, aminek a végén már egy biztos állás vár, hisz a nagy cégek fejvadászai folyamatosan pásztázzák a piacot és keresik a kimagasló intelligenciával rendelkező embereket. Mesébe illő fiatalkori életpálya, ám mégis sokszor hallani, hogy az, hogy ha valaki kiemelkedően okos, az félig áldás csupán, mert bizony megvannak a maga hátrányai, mégpedig az, hogy a magánéletben általában boldogtalanabbak az átlagembereknél. De vajon mi lehet ennek az oka? Nos, a helyzet az, hogy nem egy oka lehet annak, hogy valaki átlagon felüli intelligenciával mégis kevésbé boldog, hanem több tényező együttes hatása alakíthatja ezt ki. Az ilyen emberekre ugyanis már fiatal koruktól kezdve jóval nagyobb nyomás nehezedik, mint a többiekre. A kimagasló tudás ugyanis csak eleinte ejti ámulatba a körülöttünk élőket, aztán szép lassan elvárássá válik, aminek mindig meg kell felelni.

Ez pedig már egy állandó megfelelési kényszerbe hajszolja a gyereket, ami hozza magával a stresszt, a szorongást, és bizony azt is, hogy időről-időre kételkedni fog önmagában, már egészen fiatalon. Mivel a legtöbb esetben már általános iskolában kitűnik a többiek közül, megkülönböztetett figyelmet kap a tanároktól, így aztán akarva-akaratlanul is a tárgyi tudás felhalmozása lesz az elsődleges és a szociális érzék, valamint az érzelmi intelligencia fejlesztése háttérbe szorul. Egyre nehezebb valódi barátságokat kialakítani – erre rátesz egy lapáttal az időhiány, illetve az is, hogy nincs megfelelő közös téma – és ez a felnőttkorba lépve egyre csak erősödik. Így aztán valamilyen szinten jóval elszigeteltebb lesz – érzelmileg legalábbis biztosan – mint a kortársak, ami idővel meglehetősen nyomasztóvá válhat. Ahogyan az is, hogy egy kirívóan intelligens ember sokkal inkább átlátja a világ történéseit, emiatt aztán sok mindent tisztábban lát – azokat a dolgokat is, amelyek rossz irányba fejlődnek -, ami plusz terhet ró rá. Ezek együttese okozhatja azt, hogy az igazán okos emberek valóban stresszesebbek, és boldogtalanabbak lehetnek átlagos társaiknál.